Lassan-lassan feledésbe merülnek a csoportkörben kiesett csapatok. Az olaszokat, franciákat nem síratja senki, még a saját szurkolóik sem. A Kiwik-et sem síratjuk, mert a tudásukat megmutatták, és az elvárások felett szerepeltek.

Most, hogy már a negyeddöntők mennek, egyre kevesebb a meccs, egyre több a holtidő. Ilyenkor jó visszaemlékezni azokra a csapatokra, akik kicsik, viszont fejlődnek. Ilyen Új-Zéland is.

Első meccsünket június 15.-én a Szlovákokkal játszottuk, akiket végül is a Hollandok küldtek haza. Igen azok, akik most a Brazilokkal is aláíratták a retúrt. Ha így nézzük, tisztelet Vitteknek és társaiknak, mert a szambások is 2:1-el mentek haza.

Az egész úgy kezdődött, hogy kaptunk egy lesgólt:

 Az utolsó utáni pillanatban erre válaszoltunk is:

Röviden összefoglalva ennyi, az egész meccsért katt ide.

  És örvendünk vala.