Vasárnap délután, a mérkőzés lefújása után nemcsak mi kerültünk extázis közeli állapotba, hanem az új-zélandi szurkolók a stadionban. Nincs ezen mit csodálkozni, döntetlent játszott egy alacsonyan jegyzett (futballnemzetnek nem nevezhető) ország a még aktuális világbajnokkal. Ilyen teljesítménnyel tovább sem juthatnak, hacsak meg nem verik a szlovák válogatottat. Akikkel szintén döntetlent nyomtunk. Nagy szó volt az is, mégis most vagyunk csak igazán boldogok, hiszen a zárófordulóban esélyesként lépünk pályára. Az is igaz, hogy a mostani erőviszonyok között a legerősebb csapattal játszunk. De erről majd később, hiszen most ki kell élveznünk a pillanatot.

Mondhatjuk persze, hogy les volt. Nem ez az első az idei vébén, amit megadtak. Ott van mindjárt a szlovákok ellenünk lőtt gólja. Akkor 3 pontos csapat lennénk, így kettő. Ez is bőven több, mint amit nekünk jósoltak. A csapat egységes és védekezésben nagyon jól teljesített, ez nem kérdés. A szurkolók szerint a játékosok történelmet írtak. Egyetértünk.

Az új-zélandi sajtó persze már számolgat. Persze, evés közben jön meg az étvágy. Kivédekeztünk 15 szögletet, 1 kivételével 23 lövést. Paston kapus zseniálisan védett és a többiekre sem lehet panasz. Persze vigyáznunk kell, most beságult Nelsen, Smith és Fallon, az előző harcban pedig Lochhead, és az első meccsen gólt szerző Reid a gólörömért.

De röviden csak annyit mondhatunk, nem hiába mentek Dél-Afrikába. Az akarat diadalát láttuk tegnap és legyünk büszkék rájuk. És köszönjük Cannavaro, megkaphatod a tiszteletbeli állampolgárságot. C'mon all whites!