"A mai Szlovákia területét magyar történelmi-földrajzi és kulturális vonatkozásban a Felvidék fogalma alatt szokás tárgyalni." Ezt a wikipedián olvashatjuk első VB ellenfelünkről. No de mit érdemes még tudni róluk? Lássuk.

Szlovák válogatottról 1993. óta beszélhetünk, mivel az ország is ilyen fiatal. Mi akkor már tizenegyévs vébé-tapasztalattal rendelkezdtünk. Most másodszor nekirugaszkodva már nem az első vébé, jujj, de izgi hangulatában leszünk, szemben ellenfelünkkel.

Október 14-én Lengyelországban harcolták ki a részvételt. A lengyel télben 87 percet vacogva védkeztek, miután hatalmas mákkal Gancarczyk öngóljával vezetést szereztek, a végül csoportötödik riválissal szemben. Olyan országokat utasítottak maguk mögé még, mint San Marino vagy a pótseljtezőn kijutó Szlovénia. Elsősorban a lazio-s Hamsiktól, illetve a liverpooli Skrtel-től várják a csodát. Mi pedig igykszünk tenni róla, hogy a csoda elmaradjon. A keret jelentős része amúgy idegenlégiós, ám inkább csak a kispadok kényelméről, mint az európai topfociról tudnának beszámolni.

Hamsik azt hiszi, ő a szupermen, pedig nem is!

Weiss mester a 4-4-2-es hadrendet preferálja. Támadó hadrendjük ettől kissé eltér, ám ezt nem sűrűn alkalmazzák. Ellenünk azonban előfordulhat, hogy kissé eltérő hadrendben kezdenek, ekkor a két szélső középpályás esetleg feljebb tolódik és egy 4-2-3-1 felállás alakul. Sokat segíthet ellenük, ha nem vétünk öngólt, mert ez lehet a szlovák nemzeti (van ilyen?) 11 legerősebb fegyvere, Lengyelország után, a Costa Rica elleni felkszülési meccsen is erre építették a taktikájukat.