10 ok, amiért optimisták vagyunk:
1. Szlovákia még éretlen
Bízhatunk benne, hogy mint fiatal államnak, Szlovákiának a ficoja focija még nem kiforrott. Ők azok, akik még nálunk is kevesebbet szerepeltek nagy világversenyen: nekünk ez már a második, nekik csak az első vébéjük. Ha pontokat akarunk szerezni ezen a vébén, Szlovákia ellen lesz erre a legjobb esélyünk. És valószínűleg azon a meccsen néhány millióval több szurkolónk lesz. (Az megvan, hogy Mr. Fico árpádsávosban nyomja?)
2. Olaszország: fiatalság bolondság
Marcello Lippi a hagyományokra (ld. öregekre) építette csapatát. Először a pokrócdurva paraguayiakkal játsznak Fokvárosban, innen visszamászni a magaslatra nem nyugdíjasoknak való kirándulás. Tavaly ugyanitt 3-at rúgtunk nekik, és annyit még Fidzsinek sem szoktunk... (A képen balról jobbra: Cannavaro, Zambrotta, Pirlo, Gattuso)
3. Paraguay támadójátéka akadozik
Paraguay két legjobb támadója jelentős gondokkal küzd: szegény Cabanas örül, hogy egyáltalán életben maradt miután egy bárban fejbelőtték, Santa ("Sánta") Cruz pedig térdsérüléséből épülget felfele.
Ettől függetlenül Paraguaynak már-már szokása, hogy bejut a nyolcaddöntőbe, de a Cruzzal sokáig egy csapatban szerplő Ryan Nelsen tudja, hogyan állítsuk meg az Albiroja-t.
4. Nelsen parancsnok
"Captain Fantastic" a tökéletes megoldás egy harcos, brusztolós csapat fővezéri posztjára: a Premier League-ben edződő rutinos középhátvéd ravasz, mint egy kea papagáj és erős mint egy jegesmedve. Erőteljes személyiségével magával ragadja csapatát, amely soha nem adja fel. A háromtagú védelem az ő képességeire épül, szerintünk még a Sebők Vili - Hrutka Rudi páros sem volt soha olyan jó, mint a kapitány.
5. Shane Smeltz beindult (?)
A "kiwi hatlövetű" statisztikái elképesztőek. Utolsó három klubszezonjában 65 meccsen 40 gól, a válogatottban eddig 30 meccsen 16.
A 3-4-3-as rendszerben eddig nem nagyon ment neki, de 2009 szeptembere után május végén ismét megtalálta a góllövő csukát: a szerbeket az ő góljával végeztük ki. Ha végre tényleg beindul, Cannavaro és pajtásai felköthetik a D&G alsógatyát.
6. Légiósok az erődben
Az eddig is az All Whites valaha volt legerősebbjének mondott védelem tovább erősödött a két honosított beépítésével.
Winston Reid (a Dán) és Tommy Smith nemcsak képes volt felvenni a ritmust az összeszokott és többször bizonyított védekező alakzatban, hanem higgadtságukkal ki is tűntek onnan. Reid gyilkos gólpassza a szerbek ellen a csapatnál eddig hiányzó hidegvérűségről árulkodik.
7. Biztató forma
A kiwik idei játéka meglepően biztató. Bár a szerbek elleni győzelem mellé 3 vereség csúszott be, a játék alig emlékeztet a Bahrein elleni, 1920-as éveket idéző "rúgd és fuss" játékra. Jelentős a javulás a labdabirtoklásban; úgy pedig könnyebb Smeltzet és Fallont megjátszani, ha nálunk is van a labda.
8. Körülmények
Új-Zéland nem a kifinomult játékáról, nem a technikai csillogásról híres. A csapat jó munkásemberekből áll, akik utolsó lehelletükig védik területüket.
Két külső körülmény is a kiwik malmára hajtja a vizet: a dél-farikai magaslati levegő az új-zélandihoz hasonló klímát teremt, ami nem fog ízleni azoknak, akik nincsenek hozzászokva. A másik a labda, amelyet a technikásabb csapatok hetek óta fikáznak. Szerintünk gömbölyű...
9. A 3-4-3-as felállás
Ricki Herbert a Bahrein elleni párharca merészet húzott: 3 védővel és 3 csatárral küldte fel fiait a csatatérre. A húzás bevált és vébé részvételt ért, azóta pedig a játék is egyre javuló tendenciát mutat. A három csatár, megtámogatva Leo Bartos támadó szellemű középpályás-játékával ígéretes. Szakértőink viszont aggódnak a kissé szűkebb védővonal hatékonyságától. Nelsen papa megoldja...
10. Alacsony elvárások
Új-Zélandon a sikert nem a focistáktól várják, így nincs nyomás a játékosokon. Ha a rögbisek egy vébéről nem aranyéremmel jönnek haza, általános a felháborodás. Az All Whites-tól a pontszerzés is bravúr, ha nyernek egy meccset, büszkén térhetnek haza.
