Úgy hozta a sors, hogy a végére élesedett a helyzet, és majdnem megtörtént a nagyobbik csoda. Azért mondom, hogy a nagyobbik, mert egy igazi csodát már véghez vittek a fehérek. Pontot szereztek, nem is egyet, hármat. Míg a franciák egyet, az olaszok kettőt, mi hármat. Emelt fővel szállhatnak repülőre a fiúk, és az otthoniak hősként fogják ünnepelni a csapatot.

És így van ez jól. 3 pont az pont arra jó, hogy megmutassa a futball iránti alázatot, de a továbbjutáshoz kevés. Volt helyzetünk a tegnapi mérkőzésen, pedig a paraguay-i csapat dominált. Kibontakozni nem tudtak teljesen, a védekezésünk ismét a helyén volt. Wood a végén eldönthette volna a meccset, de lesen is volt, meg nem is érte el a labdát. Elliott-on meglátszott az, hogy klubnélküli, és valljuk meg a kor is. Smeltz sem találta a góllövő cipőjét és Fallon elől is többször lehúzta Villar kapus a játékszert. Számomra tegnap Paston kapus volt a meccs embere.

Mindent egybevetve büszkék lehetnek a teljesítményükre, még akkor is, ha most nem sikerült semmilyen váratlant húzni a végére. Az esély megvolt, most nem tudtak élni vele. Viszont nem búcsúztak vereséggel, és ez hatalmas dolog.

A pontosság kedvéért nézzük a tegnapi csapatot:

Új-Zéland: 1-Mark PASTON , 3-Tony LOCHHEAD, 4-Winston REID, 5-Ivan VICELEICH, 6-Ryan NELSEN (csapatkapitány), 7-Simon ELLIOTT, 9-Shane SMELTZ, 10-Chris KILLEN (22-Jeremy BROCKIE 79. percben), 11-Leo BERTOS, 14-Rory FALLON (20-Chris WOOD 68. percben), 21, 19-Tommy SMITH.
Kispadon: 2-Ben SIGMUND, 8-Tim BROWN, 12-Glen MOSS, 13-Andy BARRON, 15-Michael MCGLINCHEY, 16-Aaron CLAPHAM, 17-David MULLIGAN, 18-Andrew BOYENS, -Jeremy CHRISTIE, 23-James BANNATYNE.
Edző: Ricki HERBERT

A hivatalos FIFA összefoglaló megtekinthető itt. A sportgézás pedig itt. Itt pedig Auckland-i szurkolókat láthattok, amint otthonról buzdítják a csapatot. Fotók a meccsről, ahogy az új-zélandiak látják.

Ez pedig egy másik összefoglaló.

Otthon már készülnek Wellingtonban az ünneplésre, de még nincs kitűzva a pontos időpont, több ok miatt sem. Az egyik az, hogy tél van, és nem kiszámítható az időjárás. A másik pedig, hogy Herbert edző sem egyből tér haza, és a játékosok sem mind egyből veszik hazafelé az irányt. Mindegy mikor, de parádé az lesz. Az otthoniak büszkék a csapatra, és arra, amit véghez vittek. És én, a blog szerzőinek egyharmada szintén az vagyok, hogy olyan csapatnak szurkoltam, akik méltónak bizonyultak erre. Természetesen az otthoni ünneplésről, a fogadtatásról, és további érdekességekről a jövőben is be fogok számolni nektek, a többiekkel egyetemben. Tisztelegjünk egy csajos-vicces hakával a srácok előtt.

És végül, egy új-zélandi karikatúra.

Szép volt Kiwik!