Azért is jó, hogy hárman írjuk/írtuk a blogot, mert akár ugyanarról is tudunk három posztot írni. Lementek a csoportmeccsek. A mezőny fele mehet haza, köztük mi is, de micsoda különbség van kiesettek és kiesettek között!
Az eddigi fordulók utáni elemzéssel ellentétben most nem mennék bele a csoportok külön-külön elemzésébe, csak néhány apróságot emelnék ki. Amit nem lehet kihagyni, a két legutóbbi döntős (le)szereplése. Főként a Kiwik eredményével párba állítva. Kiesés-kiesés, de mennyire nem egyforma! Míg a két futballhatalmasság szumma 3 ponttal csoportutolsó lett, Új-Zéland a világbajnokot megelőzve egymaga gyűjtötte be a 3 pontot, ráadásul veretlenül végzett második világbajnokságán.
Mindezt tette úgy, hogy válogatott szinten nem készül komoly csapatok elleni meccsekkel négy éven át, hiszen a térség csapatai nem képviselnek olyan erőt, mint az európai ellenfelek az eb-n vagy a selejtezők során.
Játékosaink sem edződnek a világ élvonalában. Leszámítva egy-két szerencsést, akik eljutottak az MLS-be (ha ez komoly bajnokságnak számít) illetve a PL-be. Cserébe két játékosunk is csak a téren focizgatott a haverokkal, hiszen csapat nélkül lettek válogatottak.
Vannak viszont tehetséges fiatalok, akik most és ezután megmutathatták magukat a világnak, elszerződhetnek komolyabb bajnokságba, hogy akár négy év múlva megmutathassák, ennél többre is képesek.
És van egy Herbert kapitányunk is. Nem egy Domenech vagy egy Lippi! Nincsenek világbajnoki, európabajnoki vagy topliga dobogós helyezései. Cserébe nem bőgött le. A veretlenség nagy mértékben köszönhető neki. Kitalálta a taktikát, amit a kiwik szinte hiba nélkül megvalósítottak. Nem játszott a csapat látványosan, nem brillírozott. Csak éppen nem kapott ki. Ha kellett 90 percen át türelmesen vártak a lehetőségre, nem vesztették el a fejüket. Lehet ezt unalmas védekezésnek nevezni. Ötlettelen futballnak titulálni, de tény, azt tették, amit tudnak. Viszont azt nagyon kevés hibával. Már-már tökéletesen. A meguk szintjén kihozták a legtöbbet.
Gratulálunk hozzá!
