Az egész világ által jó előre lesajnált, harmatgyengének, lelkes amatőröknek, gólszerzésre is esélytelennek kikiáltott új-Zélandi labdarúgó válogatott pontot szerzett a 2010. évi labdarúgó világbajnokságon. Szakértők és nem szakértők sora (élen a teljesen inkompetens, sztereotípiákból merítő, 90 percen keresztül idegesítően egyoldalú Somos Ákos tévériporterrel) „tévedett” hatalmasat, mikor előre leírták a kiwiket.
A mérkőzésen sokak számára meglepő dolog történt: Új-Zéland nem tele szart rövidnadrággal futott a gyepre. És nem is úgy hagyta el.
Sok mindent megtanultunk ebből a 90 percből. Várhidis elemzés, szemelvények és tanulságok kiwiknek és magyaroknak tovább után.
A klasszikus 3-4-3
Ricki Herbert szövetségi kapitány egy a világ vezető futballjában évtizedek óta ismeretlen formációt alkalmaz a Bahrein elleni pót-kvalifikációs párharc óta: klasszikus 3-4-3-as felállást, rohangáló szélsők nélkül. Láttunk már három védős felállást pl. Maradona argentinjaitól is, de ott a két szél fegyelmezetten visszazár, a támadásoknál pedig a szögletzászlóig tör előre. A kiwiknél a Nelsen-Vicelich-Smith hármas alkotta ezen a meccsen a védelmet, előttük a szintén védekező specialistákból álló középpályás sor szinte egy vonalban, a védőktől jól elkülönülve állt fel. Igazából ez a formáció egy két soros, hét védős megoldás, amit erre felé bunkernek, vagy sündisznónak szokás hívni, mégis a 90 perc alatt végig igen kulturált megoldásnak tűnt.
A három csatár (Fallon, Smeltz, Killen) pedig nem a manapság ismert egy center - két szélső leosztásban mozog, hanem egy jóval szűkebb sávban, a védők közé helyezkedve.
A meccs
A meccs első 15 percében szemmel láthatóan a szlovákokat is zavarta, hogy hátezmegmiez; ezt az időszakot új-zélandi mezőnyfölény, és egy-két kapura lövési/beadási kísérlet jellemezte, szerény szlovák részvétellel. A fehérek csatárai a felívelt labdákat igyekeztek egy-két érintéssel (jellemzően fejjel) megjátszani, és kapu felé továbbítani, kevés sikerrel.
Aztán Szlovákia rájött, hogy itt valami fennforgás van, és magához ragadta a kezdeményezést. Többet birtokolták a labdát, a kapura azonban csak elvétve tudtak némi veszélyt jelenteni. A félidő statisztikái nagyjából egyenlő mérkőzésre utalnak: kapuralövések 7-4 a szlovákok javára, kaput eltaláló lövések 2-1 oda, labdabirtoklás 52%-48%.
A második félidőben a szlovákok eggyel nagyobb fokozatban kezdtek, aminek meg is lett az eredménye: az 50. percben egy beadásra Vittek érkezett pontosan, és a hálóba csúsztatott. Elsőre lesnek tűnt, sőt másodikra is.
A hátralévő 40 percben jelentős szlovák fölényt és kétségbeesetten védekező/próbálkozó Új-Zélandot láthattunk. A kiwi kapu többször is veszélyben forgott, egy szépen megjátszott szlovák támadást Reid az utolsó pillanatban, hatalmas helyzetben állított meg tanítani való becsúszásával. Aztán amikor Szlovákia már a végső sípszót várta, jött az új-zélandi feltámadás: a 88. percben egy végre jó beadást Smeltz tiszta helyzetből fejelhetett meg, de rosszul célzott. A hosszabbítás utolsó pillanataiban Winston Reid azonban már nem: Smeltz beadását az elalvó védők közül a hálóba fejelte 1-1.
A csapat
Paston kapus főleg az első félidőben rendkívül bizonytalannak tűnt, kifutásoknál, hazaadásoknál meghűlt a vér a szurkolók ereiben egy-két megoldása láttán. A pályára lépő kiwi mezőnyjátékosok a szurkolók által elvárt és elfogadott teljesítményt hozták: masszív védekezés, egyszerű, inkább hátrafelé irányuló passzok, a támadóharmadban gyors, célratörő megoldások. Hiányoznak a váratlan megoldások, egy-egy elleni trükkök, kreatív megoldások.
Védekezésben Nelsen, Vicelich és Smith stabilnak és erősnek tűnt. Középpályán Lochhead és Reid a szélen a védekező stratégiát erősítette, utóbbinak bravúros mentései is akadtak, a gólról nem is szólva. A támadások elsősorban Elliottól (amúgy Pirlosan, mélyről, hosszú passzokkal, felívelésekkel) és Bertostól (akinek még sikeres csele is volt a meccsen!) indultak, elöl pedig a már említett hármas birkózott a szlovák fallal. Wood és Christie csereként állt be, állták a sarat ők is, de sok vizet nem zavartak.
Esélyek
A pontszerzés ellenére a továbbjutás csoda lenne, Paraguay és Olaszország is erősebb, tapasztaltabb, mint az AllWhites. Az azonban már most is látszik, hogy rossz, vagy közepes játékkal (mint amit tegnap mutattak pl.) mindkét csapat alaposan megszenvedhet Új-Zélanddal.
A tanulság
Új-Zéland felmérte saját képességeit, és annak megfelelő, vállalható taktikát és játékrendszert dolgozott ki. Szlovákia, egy európai selejtezőcsoport győztese a rendelkezésre álló 90 perc alatt nem tudott olyan dominanciát felépíteni, ami gólokban mutatkozott volna meg. Elképesztő arcátlanság (lenne) szerencsésnek minősíteni a kiwi pontszerzést, még a hosszabbításos gól ellenére is; aki ANNYIVAL jobb, az rúgjon kettővel többet, bassza meg (©SZ).
Új-Zélandot (és Szlovákiát, Japánt, Szlovéniát, stb.) látva végre le kell vonni a konzekvenciát: meg kell tanulnunk tisztelni az egyszerű, tisztességes futballt. Sztárok nélkül, munkával és szívvel, az erőforrásokat felmérve és okosan beosztva is lehet eredményt elérni.
Parttalan prolicenszes pofázással, azzal nem lehet.
A képeket innen loptuk.
A csapatról többet itt tudhatsz meg. Meg itt. Meg itt. Meg itt.
