Már nincs sok hátra, és a kiwiknek is elkezdődik a második forduló. Öröm és boldogság, főleg nekünk. Miért is? Erre keressük a választ, a Több kiwit akarok után.
A két csapatot össze sem lehet hasonlítani. Sem az eddigi eredményeket, sem a keret értékét, és még mennyi mindenről nem is beszéltünk. Viszont jelenleg mindkét csapat 1 ponttal ugyanúgy áll. És ez nekünk dicsőség, a digóknak szégyen. Sőt ebben a csoportban csak nekik van miért szégyenkezniük. A fehérek, ha a következő meccseken folyamatosan elverik őket, akkor is büszkén mehetnek haza. Az olaszok szokásukhoz híven szenvednek a csoportkörben, 4 éve is ez volt. Mondjuk utána tudjuk hová került a trófea. De most, hogy Buffon sérült, Totti és Del Piero otthon, ha jól tudom Pirlo sem száz százalékos, van esélyünk. Kevés európai csapathoz volt szerencsénk, de az olasz öregurakkal már nyomtunk egy barátságos 4-3-at. Igen kikaptunk, és mégsem nekünk kellett szégyenkeznünk, de erről már írtunk.
 |
És most, amikor már szereztünk pontot, megháláltuk a szurkolóink bizalmát, győztesek vagyunk. Nem vagyunk technikásak, sem legyőzhetetlenek. De nem félünk. Nincs vesztenivalója ennek a szimpatikus, félamatőr, lelkes kiscsapatnak. Ugyanaz lesz mint 5 napja. Kifognak menni a pályára, és azt fogják mutatni, amit tudnak. Ha sikerül, örülés van. Ha nem, újrapróbálják. Mert menni kell. A becsületért. Ja és szerencséje is csak annak van, aki tesz érte.
A bíró egy kedves guatemalai ember lesz, és Nelspruitban játszunk a zebrás motívumokkal ékesített Mbombela stadionban.
A vasárnap délutáni időpont is jó nekünk, pont ráérünk. A múltkorihoz hasonlóan nem hanyagoljuk a twittelős közvetítést most sem. Az igazi új-zéland fanok most is ott lesznek (a szerencsések a lelátón, mi a tévé előtt), és buzdítani fogjuk őket. Szurkoljatok ti is Új-Zélandnak!
Velünk szurkol az érdekes arcú Zoe Bell is, aki nem igazán szép, viszont kaszkadőr és színésznő és új-zélandi. (köszönjük a tippet, a kedves kommentelőnek) Itt éppen a Halálbiztos-ban trükközik.
